A két sort végül egybeírták, így a betűk összekeveredtek. A betűhelyettesítéses módszer Caesar nevéhez fűződik, aki az ábécé betűit más betűkkel helyettesítette A betűnkénti helyettesítés ötlete egészen a 19. századig tovább élt, természetesen egyre összetettebb formában. A 20. század első évtizedeiben tökéletesedtek azok a módszerek, amelyek javarészt a matematika tudományára alapoztak. A régebbi korok titkosírásának az volt a célja, hogy egy adott üzenetet eljuttassanak egy másik személyhez úgy, hogy azt csak ő értse meg. Az üzenet gyakran katonai, hadi műveleteket, vagy eltitkolt szerelmi kapcsolatok párbeszédét tartalmazta. Napjainkban ez a felhasználási terület visszaszorult, és a titkosítás célja az adatbiztonság lett. A mindennapi életünkben gyakran találkozunk az információk elektronikus tárolásával, továbbításával és feldolgozásával kapcsolatos feladatokkal, melyek egy része nem nyilvános. A számítástechnikában és a hírközlésben nagyon sok olyan kód van, melyek célja nem a titkosítás, hanem az adatok biztonságos tárolása vagy továbbítása.
Rejtjelező :: Kódolás és kriptográfia
A mindennapi kommunikációnk során az információk továbbítására különböző jelrendszereket használunk. Jelrendszeren olyan jelek halmazát értjük, amelynek használata és felépítése szabályokhoz van kötve. Ha egy jelrendszert csak néhányan ismernek és használnak a kommunikációjuk során, és ezt a kívülállók nem értik, titkosírásról beszélünk. Egy kommunikációs folyamat során továbbított nyilvános üzenetet akkor nevezünk titkosítottnak, ha a feladó olyan formában küldi, melyet olvasni vagy fogadni esetleg többen is tudnak, de megérteni csak a fogadók egy megcélzott csoportja. A titkosírást idegen szóval kriptográfiának nevezik. Az elnevezés a görög kriptos szóból származik, jelentése: rejtett. A titkosírás lényege, hogy az információ, amit a kódolt üzenetekbe rejtünk, vagy titkos nyelvre fordítunk, csak a célszemélyhez jusson el, aki tudja a megfejtés módszerét. A titkosírásnak mindig egyértelműnek kell lennie. Lényeges, hogy az eredeti üzenetet az adott módszerrel csak egyféleképpen lehessen lefordítani a titkos nyelvre, és ugyanígy egyféleképpen visszaállítani.
Tömörséget biztosító kódok [ szerkesztés]
Amikor a távíró összeköttetés jelentette az egyetlen, gyors, nagytávolságú kommunikációt, kereskedelmi célokra kidolgozott kódok tették lehetővé, hogy akár mondatokat is néhány karakteres üzenetté kódoljanak (többnyire öt betűs kódszavak használatával). Kidolgoztak "kereskedelmi rövidítéseket", amelyekkel az üzenetek hossza és költsége nagymértékben lecsökkent, cserébe viszont megértésükhöz pontosan ismerni kellett a speciális kódszavakat. A különféle kódszavak kiválasztásánál a rövidség, a kiejthetőség illetve egyéb szempontok döntöttek. A jelentésük pedig az alkalmazott területtől függtek: kereskedelmi tárgyalások, katonai kifejezések, diplomáciai fázisok, és nem utolsósorban kémüzenetek. Sok ilyen kódkönyv nyilvános volt, így inkább a tömörítést szolgálta. Ma már többféle matematikai módszerrel gyártanak tömörítést szolgáló kódokat. Ilyenek a kódfával készülő Shannon-Fano kódok, a szakaszfelezéssel alkotott Gilbert-Moore kódok és az optimális, maximális tömörséget nyújtó Huffman-kód, bár a másik két módszerrel készülők sem sokkal maradnak el tőle.
A kriptográfusok (a titkosítás és titokfejtés szakemberei) kidolgoztak egy betűgyakoriság megfigyelésével foglalkozó módszert, melynek segítségével megfejthető egy titkosírás. A módszer azon alapul, hogy minden nyelvre jellemző az, hogy az egyes betűk milyen gyakran fordulnak elő a szavakban. Ha tudjuk, hogy milyen nyelven írták a kódolt üzenetet, akkor az adott nyelvre jellemző értékek alapján a szöveg visszafejthető a következő módon: vesszük az adott nyelvben leggyakrabban előforduló betűt és behelyettesítjük a titkosított üzenetben leggyakrabban használttal, majd vesszük a második leggyakrabban előfordulót az eredeti ábécé alapján, és kicseréljük a kódolt szövegben második leggyakoribbal, és így tovább. Egy idő után a betűk gyakorisága már nem különbözik nagyon egymástól, de addig már értelmezhető szótöredékek állnak elő, így a hiányzó betűk könnyen beazonosíthatók. Minden nyelvben a szóköz fordul elő legtöbbször, így az őt jelölő betű hamar beazonosítható, ami után a szavak hossza is megfejthető és ez további segítséget nyújt a feltörésnél.
Kódolás dekódolás kommunikációban
A kommunikációban kód alatt egy transzformációt értünk, ami információk bizonyos egységét (például egy betű, szó, vagy kifejezés) átalakít más formába vagy megjelenésbe, nem szükségszerűen azonos típusúba. A kommunikációban és az információ feldolgozásban a kódolás egy eljárás amit egy forrás objektumon végrehajtva az információt adattá alakítja, amelyet aztán elküld a vevőnek, vagy egy adatfeldolgozó rendszernek. Dekódolás a kódolt adat visszaállítási eljárása, a forrás által elküldött adatot a vevő számára értelmezhető információvá alakítja. (lásd: dekódolási módszerek) Egy codec egy bizonyos transzformáció (vagy algoritmus) tényleges megvalósítása, kódolásra és dekódolásra, például MP3, amelyet hardveres vagy szoftver úton is megvalósíthatnak, és ami tartalmazhat adattömörítést is. A kommunikációban a kódolás egyik oka, hogy megengedi azt, amit a helyesen és szabályszerűen leírt és/vagy beszélt nyelv nem: hogy bizonyos szavakat (például hajó vagy számla) rövidebb szavakkal helyettesít, így ugyanazt a szöveget kevesebb karakterrel, gyorsabban, és ami a legfontosabb, olcsóbban továbbítható.
Sok különféle kódot alkottak a múltban, így eltolásos, vagy általában affin kódokat, betűkeverést vagy betűcserét használó kódokat. Voltak kódok, melyekben számok helyettesítették a betűket, és voltak, amikben több betű helyettesített egyet. Készítettek olyan kódokat is, melyekben az egyes betűket periodikusan változó módon kódolták. Egyes kódokban bizonyos szavakat más kifejezésekkel helyettesítettek, így szőtték be őket a beszédbe vagy az írott szövegekbe. A betűgyakoriság kiegyensúlyozására a betűknél bővebb jelábécét használtak, amiben a gyakoribb betűknek több különböző jel felelt meg. A még ma is használt háromszoros DES és DEA is keverésen és a betűjelek egymásba való átalakítását használja. A 19. századtól különféle kódkönyvek születtek – nyilvánosak is – és a módszert a két világháború között a katonaság és hírszerzés alkalmazta is, természetesen nem nyilvános kódkönyvekkel…
Ezeket a kódokat több okból is alkalmazták: helytakarékosság, titkosítás (megelőzve azzel a mai számítógépes adattömörítési eljárásokat).
- Kódolás dekódolás fogalma
- Magyar nemzeti cirkusz győr torrent
- Informatika 5. évfolyam | Sulinet Tudásbázis
- Kódolás és dekódolás
- A kódolás és a dekódolás közötti különbség 2020
- Eladó lakás Pécs, 14.990.000 Ft, 59 négyzetméter | Elado.lakas.hu
- Market építő zrt
- A kódolás és a dekódolás közötti különbség - A Különbség Köztük
- Kerecsend gomba termesztése
- Debrecen botanikus kert tudományos élménypark
- Fuvola abc letöltés ingyen
- Oriflame üzleti katalógus
- Kung fu edzés otthon movie
- Eltax shine 6 test.html